Hitelkártya – problémák és helyes használat

Jó találmány a hitelkártya, hiszen egy sürgős, a korábbi havi kiadásainknál nagyobb, vagy váratlan vásárlás (üzemanyag, beiskolázás, költözés…) finanszírozására átmenetileg alkalmazható, ráadásul – bizonyos szabályokat betartva – kamatmentesen használható. Ugyanakkor érteni is kell hozzá, belső banki forrásból úgy tudjuk, hogy a hitelkártyákat Magyarországon a tulajdonosok alig 10-12%-a használja optimálisan. Kisebb hiteleket ma már nem felvenni nehéz, hanem visszafizetni.

A hitelkártyák száma már 2004-re meghaladta az egymilliót, azóta ez a szám megduplázódott (hitelkártya történelem ITT olvasható). Mindenképpen meg kell különböztetni a folyószámla kártyákat (debit card) a hitelkártyáktól (credit card). A klasszikus banki folyószámla kártya (debit card) egy bankszámlához kapcsolódó, készpénzfelvételre és vásárlásra alkalmas fizetési kártya. A kártya tulajdonosa kizárólag a számlaegyenlege erejéig költhet a kártyáról (bár van hitelkerettel bíró folyószámlás kártya is), azaz készpénzt vehet fel, vagy kiegyenlítheti az általa vásárolt áru, igénybe vett szolgáltatás ellenértékét. Ilyen típusú kártyát kizárólag pénzintézet bocsáthat ki, és a kártyával történő fizetéskor minden egyes művelettel rövid időn (órákon, legfeljebb napokon) belül automatikusan megterhelik a kártyabirtokos bankszámláját.

Ezzel szemben a hitelkártyánál a kártyabirtokos és a bank között olyan szerződés jön létre, amely szerint a kártya egy előre meghatározott összegű hitelkerethez kapcsolódik. E hitelkeret erejéig az ügyfél vásárolhat vagy készpénzt vehet fel. Ez utóbbival, a készpénz felvétellel kellene vigyázni! A szerződésben meghatározásra kerül az a kamatmentes időtartam (általában 30-44 nap), ameddig a kártyabirtokos a hitelkeretet kamatmentesen használhatja. Ezen idő elteltével a kártya birtokosa választhat: egy összegben fizeti ki a tranzakciók ellenértékét (pl. a fizetése egy részét utalva a hitelkártyája számlájára), vagy pedig a szerződésben meghatározott mértékű kamattal, részletekben fizeti ki. Nem vonatkozik azonban a kamatmentesség a készpénzfelvételi műveletekre, ezek a felvételtől kezdve kamatoznak. A hitelkártya sajátossága, hogy az ügyfélnek nem kell feltétlenül betéti számlával rendelkeznie, a hitelkerete terhére is lebonyolíthat fizetési műveleteket. A hitelszámla megterhelése a fizetési művelet után, a szerződésben meghatározott időtartamot követően történik meg.

Pénzügyi tervezések során családi körben gyakran hangzik el, hogy “… és ezt a hitelkártyát nem kell fizetni, ennek csak a minimumát kell havonta befizetni…” Azaz csak a kamatot fizeti, tehát a tartozás mindig megmarad, no limit credit. Már az első reakcióikból látszik a hitelkártyákkal kapcsolatos zavar. Maradjunk annyiban, hogy nem arra használja az átlag magyar, amire való, és nem úgy, ahogyan az – az ügyfél számára – előnyös (a bank számára ez természetesen előnyös).

Nagyon könnyen lehet a hitelkártya csapdájába esni. Használata és a költekezés a hitelkártya “segítségével” nagyon egyszerű, talán túl egyszerű is. Csúszós azonban a hitel lejtő!

Hozzájutni majdnem ugyanilyen egyszerű volt még nem is olyan régen. A bankok általában alacsonyabb jövedelmi szintet írnak elő, a “bevásárlókártyához” viszont sokszor nem kell jövedelemigazolás, ami nyilván megkönnyíti az ügyintézést – “csak egy személyi kell hozzá”, ahogyan azt a szlogen is mondja. Az ügyfél bevallásán alapuló jövedelem azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a bank a bírálat során kizárólag ebből az önbevallásból ítélné meg az adós jövedelmét.

Miután „revolváló” hitelkeretek esetén az ügyfél tulajdonképpen maga határozza meg a kamatot, vagyis a THM-et is, ezért a bankok erre a termékre csak THM felső határt tudnak megadni, és azt is csak éves díj nélkül, hiszen azt akkor is fizetni kell, ha az ügyfél egyetlen tranzakciót sem hajt végre kártyájával, illetve a „futamidő” is lehet akár végtelen is. A THM így elméletben végtelen nagy is lehetne, hiszen a hitelkártyának akkor is van költsége, ha nincs is nálunk, és nem használjuk.

Mivel készpénz kímélő rendszert Magyarországon csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével lehet bevezetni, így az új kártyás fizetési rendszerek bevezetése előtt az MNB hozzájárulását kell, hogy adja. A hitelkártya nem igényel jövedelem-átutalást vagy nyitóösszeget (óvadékot is csak kiegészítő esetben, például ha nem tud jövedelemigazolást felmutatni az igénylő), mögötte olyan számla áll, mely általában nem alkalmas betétlekötésre, átutalásra, csupán a kártya mögötti tranzakciók fedezhetők vele. Szerencsére a hitelkártyákat ma már sok helyen lehet összehasonlítani: van szakmai oldal az összes kártyával, van összehasonlító táblázata a PSZÁF-nak, létezik online választó és összehasonlító oldal is a Privátbankáron. (Érdekes hír, hogy 2011-ben 9%-kal csökkent a hitelkártyák kibocsátása, és három év alatt hatszázezer hitelkártya tűnt el a magyar piacról.)

Fontos, hogy csak a lehető legszükségesebb célokra és mértékben használjuk, és a lehető leghamarabb, a lehetséges legnagyobb mértékben töltsük vissza mindig. Vannak olyan hitelkártyák, melyek – kellő odafigyeléssel – még jutalompontokat, vagy egyenesen kamatot, plusz bevételt is termelnek.

Ez a bejegyzés arról szól, hogy miként kell megválni a hitelkártyáktól, hogyan lehet kijönni a hitelkártyák csapdájából…