Miért is függene a nyugdíj a mostani, vagy egy későbbi kormánytól? Miért függene a nyugdíj attól, hogy hányan lesznek aktívak, járulékfizetők majd akkor, amikor én nyugdíjba megyek? Kinél kopogtathatnak majd - név, lakcím szerint - azok, akiknek a ma tett ígéretek köddé válnak addigra?

Jelenlegi nyugdíjrendszerünk ...

Az úgynevezett felosztó kirovó nyugdíjrendszer, még Bismarck találmánya. Ez bizony, másfél évszázados! Akkor még kevesebb ideig éltek az emberek, hamarabb kezdtek dolgozni, több eltartó volt, sokkal kevesebb eltartott. Ezt bőven túlhaladta a kor, senki nem mert korábban hozzányúlni. Igazán most sem nyúlnak hozzá (a majdnem jó megoldást viszont lenyúlják, de ebbe most ne menjünk bele...). A rendszer dülöngél, roskadozik, csoda, hogy még megvan. Demográfiai magyarázatok helyett a fenti Tumblr linken a korfa és a mellé írt magyarázat legyen most elég. Lényeg: kevés lett a befizető és sok a nyugdíjas. Felosztani meg csak annyit lehet, amennyi befolyik - ebben igaza annak, aki ezt állítja, csupán azt nem szabad elfelejteni, hogy épp a demográfia miatt betarthatatlan az az ígéret, hogy értékállóak lesznek az állami nyugdíjak.

További tények:

A most használatos nyugdíjtörvény 1951-ben született (60 éve!). 1997-ben elfogadták a nyugdíjreformot (15 éve!), ami majd 2013 január 1-től érvényes. (Az más lapra tartozik, hogy erről senki nem szólt az érintetteknek - azaz mindanniunknak, akik vakon, információk híján, de hithű bizalommal menetelnek az időskori nyomor felé, és életük utolsó harmadát méltatlan körülmények között és kiszolgáltatva fogják leélni. Lesz egy réteg sajnos megint, akik újra elrettentő példa lesznek. Ők sem tudták, hogy így fognak járni! Sokan még ma sem hiszik el!

Ma minden nyugdíjba vonuló kb. utolsó fizetése 63%-át kapja első nyugdíjként. 2013. január 1. után csak a 40%-át, de az is lehet, hogy csak a 20%-át fogja kapni, attól függően, hogy mennyi volt a jövedelme korábban. Általánosságban elmondható: minél magasabb volt a jövedelme, a százalékszám annál alacsonyabb (!). Állam bácsi törekszik, hogy 200 ezer Ft-nál senkinek ne legyen több. Tehát, talán vigasz, hogy egyformán fogunk nyomorogni! Ha a bevétele (nyugdíja) leesik valakinek korábbi jövedelme 40-20%-ára, akkor hogy fogja megoldani a kieső tetemes részt? Miből fogja pótolni a hiányt? Mert azzal hogy nyugdíjba megy, nem fognak az állandó költségei (rezsi, stb...) lecsökkenni. Sőt! Jöhetnek olyan kiadások, amikre még nem is gondolhat...

Állami TB nyugdíj:

Minden munkavállaló 9,5 %-ot (idén januártól 10%-ot fizet a bruttó bére után. (Ebből 8%-ot választása szerint valamelyik magánnyugdíjpénztárnak is utalhatta - eddig.) Természetesen a munkáltató is fizeti a nyugdíjjárulékot - 24% - minden dolgozója után. (Ez a bruttó bérre vetítve 33.5 %.) Az eredeti elképzelés szerint nyugdíjunk 70%-a származik majd ebből. A TB az éves folyó bevételeket és az éves kiadásokat kezeli. Ebben a rendszerben mindenki jogot szerez befizetéseivel arra, hogy kap majd nyugdíjat. De annak mértékét az akkori majdani befizetések összege határozza majd meg (hiszen ebből a rendszerből csak annyit fizethetnek ki, amennyi abba befolyik!). Beadjuk a pénzünket egy közös perselybe, onnan pedig havonta megpróbálják „igazságosan” szétosztani a nyugdíjasok között, amíg van mit.

Az egész világon a munkában eltöltött évek száma növekszik. Emelik a nyugdíjkorhatárt, az aktív korúak aránya csökken (a nyugdíjasokhoz és a korábbi aktívkorúakhoz képest is), általában többen, és tovább (hosszabb ideig) tanulnak, mint korábban, egyre nagyobb a pályakezdők közötti munkanélküliség (EU-ban most 30-45%!!), a világ öregszik...

Tehát a járulékfizetők száma tetemesen csökken, míg az azt élvezni kívánok száma nő. Ezért az államnak csak két lehetősége marad (a nyugdíjasok eltüntetését, vagy külföldiek betelepítését nem számítva): vagy a nyugdíjazás korhatárát tolja ki, vagy a nyugdíjak összegét csökkenti - akár drasztikusan is! Ami biztosan látszik, az, az, hogy minden bizonytalan!

Ahhoz, hogy meglássuk, hogy mik lehetnek a megoldások, érdemes e bejegyzés folytatását is elolvasni!