A Unit Linked – jogilag életbiztosítási köntösbe bújtatott, de befektetésre optimalizált pénzügyi termék – számos előnnyel és néhány – részben kezelhető – hátránnyal rendelkezik. Érdemes pontosan tudni a lehetőségeit, és azokat a pontokat, melyekkel költségben, hozamban, likviditásban a legjobb kihozható belőle (illetve a pontos információkat ismerve elkerülhetőek a kínos tapasztalások, felesleges költségek, kockázatok). Itt most sok, apró részletet fedek fel e témában, de aki a lényegre kíváncsi, az elolvashatja e cikk lényegét ezen a Tumblr oldalon is.
A unit-linked biztosításoknak valóban vannak kedvező paraméterei. Amiben utánozhatatlan, az bizony a perelhetetlensége és adómentessége, így adómentes örökölhetősége is, ebben nincs versenytársa. Hadd ne linkeljem be ide országunk, önkormányzataink, állami költségvetési intézményeink döntéshozóinak vagyonnyilatkozatait, legyen annyi elég, hogy ha egy vagyonnyilatkozat milliókat, tíz és százmilliókat emleget életbiztosításban, az pont ilyen befektetés lehet. Az egész UL piac több mint száz terméket tartalmaz, és talán az autópiaccal, vagy a háztartási gépekkel tudnám összehasonlítani: tizenöt-húsz „gyártó” több száz különböző felszereltségű modellje létezik, melyekhez még lehet extrákat rendelni. Az azonban, hogy valakinek mondjuk az egyterű összkerékhajtásúak közül egy Dacia Duster, egy Suzuki Samurai, vagy egy X5-ös BMW, esetleg egy hibrid hajtású Toyota High Lander lesz-e a legjobb, az sok-sok kérdéstől függ, és – habár első gondolatra a vételár tűnik legnagyobb különbségnek – az ár nem feltétlenül a legfontosabb a döntés-előkészítő szempontok között. Sok olyan UL szerződéssel találkozom, melyről ordít, hogy aki azt elindította, annak nem az ügyfél érdekei és céljai lebegtek a szeme előtt, hanem a várható jutaléka. Nehéz belőlük kilépni, veszteség nélkül kilépni pedig – legalábbis az első években – szinte lehetetlen. Mindezek ellenére jól működő, kezelt portfóliójú, szerény költségű Unit Linked befektetés is létezik (bár nem ez a jellemző sajnos).
Nem feltétlenül a legolcsóbb lesz a legjobb (ha most elárulhatnám, hogy kié a legkisebb TKM-mel rendelkező UL termék, és milyen eszközalapok érhetőek el benne, valamint hogy mekkora hozamot termeltek ezek az elmúlt 3-6-12 hónapban, egy-kettő-öt-tíz évben, akkor most sok-sok nyugtatóra lenne szüksége a kedves olvasónak).
Nézzük először, hogy mire nem alkalmas semmiképpen a Unit Linked termékek többsége (itt sem általánosíthatunk!).
Nagyobb (több tízmilliós) tőke befektetésére, és menedzselésére az UL termékek közül nagyon kevés alkalmas, de az a néhány jól kiegészíthet más befektetési megoldásokat. Egyáltalán nem alkalmas a termék rövid távú befektetésre. Nem javaslom még tíz éves futamidővel sem az ilyen termékek többségét (de akad néhány olyan, ami tíz év alatt is optimalizálható hozam, likviditás, biztonság, adómentesség, stb. szempontból). Lentebb részletezett szempontok és indokok alapján inkább 15 éves, vagy azt meghaladó, hogy mást ne mondjak élethosszig tartó tartamra a legalkalmasabb – mert már ilyen is akad e szolgáltatások között. Még mielőtt bárki gyanakvóvá válna: az élethosszig tartó futamidő nem teszi a terméket drágábbá (sőt!), nem teszi rugalmatlanabbá, vagy kockázatosabbá (sőt!).
Óriási előnye, hogy rendszeres, hosszabb távú előtakarékosságra ösztönöznek. Még olyanok is komoly tőkét tudnak felhalmozni velük, akik egyébként nem lennének erre képesek, így előtakarékossági eszközként is bátran szóba hozható. Havi szinten egy-két tízezer is – kellő időtartam mellett – ha csodákra nem is képes, egy átlagos család legfontosabb szerény céljait finanszírozni mindenképpen jó. A termék legnagyobb értéke a rendszeres előtakarékossági lehetősége, igaz, ennek más formáit is megtalálhatjuk, az UL-től számos ponton eltérő paraméterekkel. Pl. lakáskassza, babakötvény, TBSZ számla, stb – mind a maga egyéni és megváltoztathatatlan hátrányával együtt.
A biztosítási keretben – melyet a befektetés köré rajzolunk – elérhetőek biztosítási elemek. Ilyen lehet egy haláleseti kockázati szorzószám (a befektetett összegnél akár jóval nagyobb biztosítási védelem), baleseti csomag, gyermek opció. Utóbbinál az előtakarékoskodó szülő halála esetén a biztosító tovább befektet, majd a gyermek nagykorúvá válásakor, vagy akkor, amikorra a hozzáférést előre biztosítottuk (halál esetére) az összes tőkét és az általa megtermelt hozamot a gyermek – adó- és illetékmentes vagyonaként kifizeti. Ezek között a kiegészítők között kevés olyan akad, amit érdemes lenne választani (leginkább az ára miatt), de például itt-ott nagyon hasznos (és olcsón elérhető) lehetőségek is vannak. Ha a biztosított a biztosítás időtartama során elhunyna, akkor a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott összeget a kedvezményezetteknek.
Az ügyfél jellemzően maga határozza meg, hogy milyen befektetési eszközbe szeretné irányítani megtakarításai. Ez előny lehet – az eltérő hozam, kockázat, hozzáférhetőség mellett – amiatt is, mert az ügyfél ezek után tájékozódik, követi a piacokat, fejleszti pénzügyi tudását. A biztosítók és mögöttük az alapkezelők különböző eszközalapokat hoznak létre, ezek között lehet választani. Megosztható a befektetés tetszőleges arányban az alapok között, mely megosztási aránytól – számos szempont mérlegelése mellett – eltérhetünk.
Valahogy úgy kell elképzelni az elérhető eszközalapok világát, mint a rakott palacsintát. Egy palacsinta, egy sor málnalekvár, megint palacsinta, majd eperlekvár, ismét pali, majd csokireszelék, megint pali, utána vaníliás puding, vagy akármi. Ezután kis pénzért keskeny szeletet vághatunk, nagy pénzzel nagyobb szeletet, de az egyes szintek közötti arányt a szeleten belül nem változtathatjuk meg. Sohasem konkrét részvény megvételéről döntünk, legfeljebb részvényalapot választunk, adott arányú összetételben. A unit-linked alapokat igen változatos tartalommal, és célokkal hirdetik meg, az ilyen befektetésekkel egzotikus, közvetlenül nehezen elérhető részvénypiacokra is eljuthat a kisbefektető. Hátrány ebből a szempontból, hogy ha nem ért hozzá valaki, akkor komoly károkat, tetemes veszteségeket lehet elkönyvelni már néhány év alatt is (különösen ha indokolatlanul magas éves díjat választunk, és akkor, ha feleslegesen magas kockázatú eszközalapok vannak többségben a befektetésben.
Előnye: széles körben elérhető, rendkívül elterjedt megtakarítási forma. A megtakarítás mellett biztosítási szolgáltatást is tartalmaz, melynek köszönhetően akár a vállalkozásban költségként elszámolható (pontos részleteket meg kell tervezni, és könyvelővel egyeztetni!). Szinte tőzsde-közeli hangulatot jelent az egyes eszközök figyelemmel kísérése, míg a kockázatok kivédésére már online és SMS-sel támogatott Stop-Loss, Start Gain funkciók vigyázzák befektetéseinket. Kitűnően használható hagyaték tervezésére, konkrét élet-célok (egyszerre akár több cél) biztos elérésére. Eszköz lehet arra, hogy apránként tekintélyes tőkét, pl. a gyermekek első lakását, nyugdíj-jellegű tőkejövedelmet megtermelni képes tőkét, vagy bármi más célt megfinanszírozzunk. Céges, vállalkozói kiszállási tőketartalék kialakítására is alkalmas, akár költségként könyvelve. Néhány változata nagyobb vagyonok kezelésére is alkalmas (bár ez az eszköz inkább egy elem lehet több más mellett, a befektetési portfóliók palettáján), és sajnos nem teljesen hófehér jövedelem, vagy finomabban szólva később megkérdőjelezhetően megszerzett tőke elérhetetlenné tételére is alkalmas lehet. Mindig minden esetben a hatályos jogszabályok szerint, illetve a független pénzügyi tervezés szakmai és etikai normái szerint kell eljárni…
Kellő kritikával illette már az UL termékek elrontóit, és a kóklerbrókereket néhány korábbi blog bejegyzés, most itt inkább az optimalizálhatóság legyen a szempont.
FONTOS TUDNIVALÓK:
A legjobb termék kiválasztását profi, lehetőleg független, és nem (mlm-)hálózatba kapcsolt tanácsadó végezze el, és mindig kérjünk több alternatív javaslatot, akár több tanácsadótól is. Néhány találkozás után természetesen szavazzunk bizalmat egy tanácsadónak, felesleges párhuzamosan dolgoztatni őket – amíg ez nem kerül semmibe (az időt leszámítva), addig éljünk az információ hatalmával, és adott esetben kételkedjünk is. Mindenképp kételkedjünk, ha a tanácsadó egyetlen terméket talál üdvözítőnek (és nem állítja párhuzamba néhány más hasonló megoldással), gyanakodjunk, ha nem kellő alapossággal végez elemzést a finanszírozandó célok tekintetében, és óvakodjunk attól, aki „pushy”, nyomulós, vagy „zsákutca”- technikával próbál valamit ránk sózni. Különösen óvakodjunk az „exkluzívnak” titulált termékektől, melyek lehet, hogy egy-két elemükben különlegesek (kizárólag abban elérhető speciális befektetési alap, vagy kapcsolt termék), de szinte biztosan egy ügyfelek számára „megdrágított” termékről van szó, melynek eredeti változata sokkal kedvezőbb. Néhány (jelenleg csupán négy piacon lévő) termék esetében komoly mértékben honorálja két-három pénzügyi társaság a hűséget: a futamidőtől és az éves átlagos befektetési összeg nagyságától függően a rendszeres számla éves megtakarításának akár többszörösével is kiegészítik a tőkét (ezek a számvarázslások azonban lehetnek trükkösek is, mindig alaposan számoljunk utána. Mindig ellenőrizzük a bemutatott terméket a PSZÁF és a MABISZ honlapján, előre olvassuk el az ajánlat minden pontját (ha a tanácsadó nem tud egyet nálunk hagyni átolvasásra, akkor annak online változata mindig elérhető a neten), és kutassunk egy kicsit mások véleménye, tapasztalata után a világhálón a termékkel, a tanácsadóval, és az ügynökséggel kapcsolatban is.
Legtöbbször a tájékozatlanságból, az ügynök vagy az ügyfél önzéséből, óvatlanságból, vagy meggondolatlanságból fakad. Szoktak összetett és sokszor magas költségeket emlegetni ellenérvként (néha éves 4-7%-ról regélnek, ami ilyen formában csak részben igaz, mert van 1-2 %-os és 10 % fölötti termék is, és mindig több trükkös eszköz áll rendelkezésre – a termékeket ismerőknek – a teljes költségek tetemes lefaragására is!). Lehetnek akik csalódnak, mert úgy érzik, indokolatlan és magas költségeik vannak, különösen a szerződéskötés után, a megtakarítás első éveiben. A biztosítók egymástól teljesen (sokszor még házon belül, termékenként is) eltérő módon használják a költségelemeket. Aki egy unit-linked termékkel már rendelkezik, nem mondhatja, hogy a következőt is megérti. A biztosítók egy része nem is költségekről beszél, hanem kezdeti és felhalmozási befektetési egységekről, amelyeket eltérő elvonások terhelnek. Ha mégis költségnek nevezik a költségeket, akkor a kezdeti költségeket (más szolgáltatónál tőkegyűjtési, alapnyitási költség) érdemes elsőként megemlíteni. Vannak adás-vételi árrések, átváltási díjak, kezelési költségek, és számos más költségfajták is.
Vannak azonban a hűségért járó – ma már kiemelkedőnek számító – bónuszok is. Természetesen a hűségért járó bónuszok csak a sokadik évben járnak: van, ahol a negyedik évtől, van, ahol a 10. és 15. évben, vagy ahol egy összegben a 15 éves rendszeres befektetés után. E hűség-bónuszok mértéke jellemzően a rendszeres éves befektetési összeg 100-200%-áig terjednek, ma már ebben is verseny van a piaci szereplők között. Egészen más költségek vonatkoznak a rendszeres évi befektetésekre, és (jóval kisebb költségek, vagy van, ahol költségmentesség!) az eseti, elkülönített számlán lévő tőkére. Míg az előbbi lényegében a tíz évet követő célokra áll majd rendelkezésre, addig az utóbbihoz akár rendszeresen, bármikor hozzáférhetünk. Hűségbónusz jellemzően a rendszeres befektetések után jár, bár van egy-két termék a piacon, melynél az eseti alszámlán befektetett tőkére is jár hűségbónusz. Nem is kevés, szóval itt is igaz, hogy nincs két egyforma termék.
Néha azt hallom, hogy nincs komoly múltja az UL termékeknek (mindössze 1997-ben jelentek meg az első konstrukciók, bár ez csak hazánkra igaz, és már itt is finomodik). Ha menet közben szükséges a befektetés teljes eladása, akkor nagyon költséges és nehézkes lehet készpénzzé tenni a megtakarítást. Ez azonban csupán az összes tőke 5-20%-ára igaz néhány év elteltével, bár az valóban igaz, hogy ha kevéssel az indítás után száll ki valaki egy meggondolatlanul elindított UL-ből, akkor a tőkéje egy része bánhatja a kapkodást. Csapda lehet az üzletkötő jutalék-orientáltsága (finom szót kerestem). Emiatt olyan elemek és kiegészítők, vagy olyan nagy kötelezettség, esetleg kockázat vállalása, ami – különösen egy idő előtt leállított, vagy díjmentesített konstrukciónál – veszteséggel járhat, vagy teljesen felesleges költséget jelenthet. Akinek valóban szükséges a családja kockázati életbiztosítással történő védelme (egykeresős család, nagy kereseti különbségek, hitel az ingatlanon, stb), annak vannak erre optimalizált, kitűnő ár – érték arányú igazi biztosítási termékek. Sokkal olcsóbban.
A hátrányok tehát legtöbbször a félreérthető, vagy részleges tájékoztatásból adódnak.
Az ügynökök sokszor nem hangsúlyozzák eléggé, hogy alapvetően biztosítási termékről van szó, és annak érdekében, hogy ennek az előnyeit aknázzuk ki, és a néhány hátrányát ne szenvedjük el, bizony alaposan ismerni kell az összes terméket, és testre kell szabni a kiválasztottat. Nem ingyen jár – ha tesznek bele a kötelező minimálison túl – a halál esetén járó biztosítási összeg, hanem a biztosító személyes jellemzőink (életkorunk, egészségi állapotunk, nemünk) alapján kockázati díjat is von. Ez a díj a korrektebb termékeknél éves szinten megáll pár ezer forintnál, de a pofátlanabb termékek, különösen havi díjfizetésnél évi tíz százaléknál is többet vihetnek el költségként. A befektetési oldalon a tanácsadók előszeretettel mutatnak be korábbi jó hozamokat, amelyek természetesen semmilyen garanciát nem jelentenek arra nézve, hogy az adott piac a jövőben is jól teljesít. Valamelyest érdemes ismerni, vagy menet közben megtanulni a tőzsde működését is.
Kevesen ismerik – még a nagy ügynökségek ügynökei között is – részletesen a kapcsolódó költségeket, az egyes befektetési alapok kockázati szintjét, és a kockázat-minimalizálás eszközeit. És alig akad tanácsadó, aki valóban alapos elemzéssel, előkészítéssel, és testre szabással alkalmazza a kiválasztott UL terméket adott esetben a több elemből álló megoldó-csomag részeként, szinergiában más befektetési és pénzügyi termékekkel, szolgáltatásokkal. A korrekt, hosszú távon megbízható ügynök – lehetőleg független pénzügyi tervező – az összes költségre, kockázatra felhívja a figyelmet, és megtanít ezek optimális használatára. Érdeke az Ügyfél hosszú távú elégedettsége.
Tehát a unit-linked biztosítás nevéhez méltóan jogilag biztosítás, ennek (kezelhető, sőt csökkenthető) díja a biztosítási kockázati díj, amit a biztosító a kockázatra (a halálesetre, esetleg a balesetekre) levon. Ha ugrálunk az egyes eszközalapok között, tehát befektetési politikát váltunk, részvényalapból kötvényalapba váltunk például, annak váltási díja lehet (jellemzően 1-5 %, és van, ahol ezt elengedik). Ahogy nem megterhelő az adminisztrációs (máshol kezelési) költség sem, de azért ezekről a pár száz, pár ezer forintos tételekről sem szabad elfeledkezni. Általában az online felületen történő váltás, egyéb rendelkezés a papíron írottnál jóval olcsóbb. Nem ijesztgetésnek szánom, de néhány terméknél tíznél több költség fajta létezik, bár a legjobbaknál egy kezem elég a költségek típusainak megszámolásához. Van, hogy a költségeket maximálják, és százalékosan számolják, van, ahol tranzakciók számához kötik. Nem mindegy például, hogy a befektetések sorozatát (ha apránként építünk fel vagyont) havonta, negyedévente, félévente, vagy évente fektetjük be, és az sem mindegy, hogy ezt a fő számlán, vagy az eseti alszámlán tesszük, és onnan helyezzük át évente a fő számlára a befektetési egységeket.
Átláthatóság:
A unit-linked termékek költségeinél a transzparencia problémásnak tűnhet, pedig a pénzügyi tervezés egyik alapvető kritériuma az átláthatóság és egyértelműség. Az ügyfelek jó esetben a függelékek elolvasásával valóban tájékozódhatnak, de jellemzően nem könnyű eligazodni a különféle költségek útvesztőjében. Ahogyan az árfolyammozgások, vagy a realizált hozam sem értelmezhető mindig könnyen. A biztosítók ugyan folyamatosan publikálják, hogy a befektetésre kerülő egységeket milyen megtérüléssel menedzselték, de abból még nem kalkulálhatja ki senki az egyedi pozícióját. Mennyi pénzt fektetett be egyáltalán a biztosító, mennyi egyéb költséget vont már le, mennyi a vagyonkezelői díj, mikor százalékos, mikor fix? Ember legyen a talpán, aki eligazodik, és maga ki tudja számítani, hogy hol is áll a befektetése. Egyrészt találkoztam már nálam is precízebb ügyféllel (!), de láttam már nagyon IQ-light-os tanácsadót is e szakmában (az elsővel tudok együtt dolgozni).
A befektetéseink aktuális egyenlegéről a tanácsadó is adhat információt, természetesen fel lehet hívni a call-centert is, az ügyfélszámunkkal azonosítva magunkat pontos tájékoztatás kapható, és online hozzáférést is biztosít már a legtöbb szolgáltató. A unit-linked biztosításokat nehéz egymással és nehéz a befektetési alapokkal, vagy más portfóliók teljesítményével is összevetni. Meg lehet nézni, hogy a rendkívül transzparens befektetési alapokhoz képest hogyan teljesítettek a befektetési eszközökbe helyezett pénzek, de abból még semmi nem derül ki az egyes ügyfél megtakarítására nézve.
Érdemes ismerni és alkalmazni a Stop Loss (veszteség-mentesítési) online funkciókat, hogy egy 2008-ashoz hasonló esés ne okozzon törést a befektetések árfolyamában. Ha kezeletlenül, Stop Loss nélkül volt befektetése valakinek néhány nagyon jól ismert UL termék eszközalapjaiban, akkor sem volt mindegy, hogy melyiket választottuk: